A policisztás ovárium szindróma (PCOS) az egyik leggyakoribb endokrinológiai állapot, mégis az egyik legfélreértettebb. Ennek egyik oka, hogy a tünetek és a hormonális eltérések személyenként rendkívül eltérőek lehetnek.

Van, akinél rendszeres menstruáció mellett is emelkedett tesztoszteron-szint tapasztalható, míg másoknál rendszertelen ciklus tapasztalható anélkül, hogy magas androgénszint igazolódna.

Fontos tisztázni, hogy a PCOS nem egy egyszerű betegség, hanem egy tünetegyüttes – több különböző megjelenési formával.

Ez a tünettegyüttes érintheti:

• a petefészkeket,

• az agyalapi mirigyet,

• az inzulin-anyagcserét,

• bizonyos esetekben a mellékvesét is.

Hogyan állapítják meg a PCOS diagnózisát?

A diagnózis nem egyetlen laboreredményen vagy ultrahangképen alapul. A legszélesebb körben elfogadott diagnosztikai rendszer a Rotterdami kritériumrendszer. Eszerint a diagnózishoz az alábbi három kritérium közül legalább kettőnek teljesülnie kell, miután más okokat vizsgálatokkal igazoltan kizártak.

1. Oligo- vagy anovuláció (peteérés zavara)

• 35 napnál hosszabb ciklusok

• évente kevesebb mint 8 menstruáció

• vagy igazolt ovulációhiány

Fontos megjegyzés, hogy a rendszeres vérzés nem mindig jelent valódi ovulációt.

2. Hyperandrogenizmus (férfihormon-túlsúly)

Lehet:

Klinikai:

• fokozott szőrnövekedés,

• akné,

• androgén típusú hajhullás.

Vagy laboratóriumi:

• emelkedett tesztoszteron szint,

• emelkedett szabad androgén index,

• emelkedett DHEAS.

Ennek megállapításához elég az egyik forma jelenléte.

3. Policisztás petefészek-morfológia (PCOM)

Ultrahangon jellemző kép:

• magas tüszőszám (modern készülékkel általában ≥20/petefészek)

• vagy >10 ml petefészek-volumen.

Fontos kiemelni, hogy önmagában a policisztás ultrahangkép nem egyenlő PCOS-sel.

A PCOS kizárásos diagnózis.

Előtte ki kell zárni többek között:

• a pajzsmirigy-rendellenességet

• az emelkedett prolaktinszintet

• a nem klasszikus veleszületett mellékvese-hiperpláziát

• a Cushing-szindrómát

• androgéntermelő daganatot

• funkcionális hipotalamikus amenorrhoeát (FHA).

Ezért nem elegendő egy gyors ultrahang vagy egyetlen hormonpanel a pontos diagnózishoz.

A PCOS hivatalos fenotípusai

A diagnosztikai rendszerek négy fő megjelenési formát (fenotípust) különítenek el:

Fontos azonban hangsúlyozni, hogy a valós klinikai gyakorlatban ezek a fenotípusok nem mindig jelennek meg ilyen tisztán „tankönyvszerűen”.

A fenotípus – „klasszikus PCOS”

Tipikus tünetek:

• magas androgénszint

• rendszertelen vagy hiányzó ovuláció

• policisztás petefészek

Gyakran emelkedett AMH- és DHEA-szint tapasztalható az érintetteknél. Ez a típus általában látványosabb hormonális eltéréseket mutat.

B fenotípus – hyperandrogén fenotípus

Tipikus tünetek:

• hyperandrogenizmus

• rendszertelen ciklus

• petefészek ciszták nem jellemzőek

Gyakrabban fordul elő magasabb BMI esetén, és jellemzően jól reagál:

• testsúlycsökkentésre

• inzulinérzékenység fokozására.
  

C fenotípus  – Ovulációs fenotípus

Tipikus tünetek:

• hyperandrogenizmus

• policisztás petefészek

• rendszeres menstruáció, ovuláció normális

Gyakran sovány testalkat mellett jelentkezik. Sokszor magas LH:FSH arány látható, ami az agyalapi mirigy működési zavarára utalhat. Ennél a típusnál általában alacsonyabb az inzulinszint.

D fenotípus – nem-hyperandrogen fenotípus

Tipikus tünetek:

• anovuláció,

• policisztás petefészek,

• normál androgénszint.

Ez a megjelenési forma diagnosztikailag különösen érzékeny terület, mert bizonyos esetekben hasonlíthat a funkcionális hipotalamikus amenorrheához (FHA).

Ilyenkor fontos:

• az LH/FSH arány vizsgálata,

• az fT3, IGF-1 szintjének vizsgálata,

• inzulinrezisztencia vizsgálata,

• szükség esetén gesztogén - teszt.

Egyes esetekben a PCOS és az FHA egyidejű kezelése indokolt lehet.

A fenotípusok gyakran keverednek

A gyakorlatban ritka, hogy valaki egyetlen egy típusba tartozzon.

Gyakori, hogy:

• egyes tünetek idővel változnak,

• az életkor, testsúly vagy stressz hatására módosul a hormonális kép,

• bizonyos laborértékek határértéken mozognak,

• több fenotípus elemei egyszerre vannak jelen.

Előfordulhat például, hogy valakinél kezdetben a C fenotípus jellemző (rendszeres ciklus, hiperandrogenizmus), majd később cikluszavar is kialakul, így a kép inkább a "klasszikus" PCOS irányába tolódik.

Ez is alátámasztja, hogy a PCOS nem egy statikus állapot, hanem dinamikusan változó hormonális zavar.

A PCOS tehát:

• nem egyetlen betegség

• hanem hormonális zavarok széles spektruma

• több fenotípussal

• gyakran kevert megjelenéssel

• életkorral változó kórképpel.

A hatékony kezelés alapja:

• a pontos fenotípus (vagy fenotípus-kombináció) felismerése,

• az inzulin-anyagcsere állapot felmérése,

• a hipofízis–petefészek tengely vizsgálata,

• az egyéni tünetek és célok figyelembevétele.

A fentebb írtak alapján látható, hogy a PCOS nem egy „dobozos” diagnózis.
Nem mindenki tapasztalja ugyanazon tüneteket még esetleg hasonló labor eredmények mellett sem, és gyakran a fenotípusok jellemzői keverednek. Éppen ezért a kezelés sem lehet sablonos. Minden eset egyedi, és ennek megfelelően egyedi kivizsgálást, egyéni megközelítést és személyre szabott kezelést igényel.